A néhány hónapja megjelent Róka Hasa Rádió című Thy Catafalque albumon számomra az utóbbi évek legnagyszerűbb énekesi teljesítményét nyújtotta Bakos Attila. A következő oldalakon megismerkedhetünk a Woodland Choir-ral, Attila múltjával és terveivel…

Üdvözöllek! Légy szíves mesélj magadról kicsit: zenei múlt, képzés, tanulmányok, stb. Amit fontosnak érzel…
Szia! Nincs komolyabb zenei múltam. Még a ’90-es évek végén fél évet jártam énektanárhoz, de nem volt jelentős eredménye, magamtól tapasztaltam ki, hogy miként bánjak a hangommal. Klasszikus gitáron több mint egy évet tanultam, nem is akárhogy, egy 80 év körüli vak öregúr tanított. Hihetetlen jó hallása volt, és én sem éreztem, hogy lassan haladnánk csak azért, mert ő nem lát. Többször említette, hogy szerinte nekem inkább zongoráznom kellene, de kitartottam a gitár mellett, ha-ha. Az elméletet azóta teljesen elfelejtettem, igazából sosem használtam. A témáim mind érzésre jönnek, és azt mindig hallom, ha valami nem passzol. Ennyi elég is nekem.

Meglehetősen régen jelentkeztél új anyaggal. Mi történt az elmúlt években? Miért ez a hosszú csend?
Máshová került a fókusz, magamat építgettem, a zenei élet szempontjából úgy is tekinthetünk erre, mint egy átmeneti remete létre. Az egyetlen zenével kapcsolatos dolog, amivel mindvégig foglalkoztam ez idő alatt, az a hangom. Nagyon sokat gyakoroltam, szinte naponta, hogy elérhessek arra a szintre, hogy mindent meg tudjak csinálni, amihez kedvem van. A saját hangterjedelmemben most már nincsenek technikai akadályok. Számomra innentől kezdődik az igazi szabad művészet.

Miért ezt a zenei stílust választottad?
Mondjuk úgy, hogy ez biztosítja számomra azt a játszóteret, amin belül a legszabadabban el tudom játszani mindazt, aki vagyok. Persze ezalatt most nem csak a Woodland Choir stílusát értem, hanem az összes projektet, amiben szerepem van. Ezeknek az összessége olyan számomra, mint egy színház, ahol nagyon szívesen próbálgatom magam a különböző szerepekben.

Volt olyan, hogy kritikaként megkaptad, hogy giccses, nyálas a zenéd?
Ezekkel a szavakkal nem mondta senki, de olyasmi volt már, hogy túlzottan érzelmes, vagy romantikus. Nem szoktam ezekkel foglalkozni, én mindig őszintén kifejezem, amit érzek, függetlenül attól, hogy a világ előtt ezt ki szokás-e vagy sem. Mellesleg majdnem az egész For You album a szerelemről szól, így ha valakinek ez giccses, akkor ki tudja, talán maga az érzés is az.

Korábbi dalaidban lágyabban és másként énekeltél, mint a Thy Catafalque lemezen. Ez Tamásnak köszönhető, vagy egyszerűen a fejlődés következménye?
A fejlődés inkább ott mutatkozik meg, hogy az egyes stílusokon belül miként szerepelek. A Thy Catafalque ilyen éneket kívánt, legalábbis ezt éreztem, és Tamásnak is bejöttek az ötleteim. Mondhatjuk, igen, neki köszönhető, hiszen ő hozta ezt a nagyszerű zenét, ahol így énekelhettem.

A készülő új anyagon is hasonló irányban haladsz tovább?
Ami a Woodland anyagot illeti, hasonló lesz igen, csak a dalok témája más kicsit. Van szerelmes nóta ezúttal is, de több olyan van, ami inkább rólam szól. A Woodland Choir név pedig megváltozik, Serenity Rise néven fut tovább. 9 szám készült el, kicsit több mint 40 percben, jelenleg felvételre várnak. Magyar nyelvű dal nincs köztük, de ez csak a mostani lemezre vonatkozik, talán pont a Thy Catafalque révén újból megszerettem magyarul énekelni.

Ha már szóba került a Thy Catafalque és Kátai Tomi: hogyan kerültél kapcsolatba vele?
Index fórumról már ismertük egymást, és említettem is neki korábban, hogy szívesen énekelnék nála. Aztán 2008 májusában nagy meglepetésemre írt, hogy van két rész az új albumán, ahová tiszta éneket gondolt, és próbáljam ki, hátha valami jó sül ki belőle. Ez a Molekuláris gépezetek egy részlete és az Őszi varázslók volt. Nagyon bejött a zene, hihetetlen hamar meglett az összhang vele. 2-3 nap alatt megcsináltam a témákat rá, és ezek közel véglegesek is lettek.

Mennyire szólt bele Tomi az énektémákba? Közös munka eredménye, vagy csak felénekelted a kész témákat?
Egy-két helyen mondta, hogy kövessem a szinti dallamát, de javarészt én írtam az énekdallamokat. Ebben szeretem is, ha szabad kezem van, és Tamás a lehető legnagyobb szabadságot adta, szóval zökkenőmentes volt az együttműködés.

Mi volt az első benyomásod, érzésed, mikor meghallottad ezeket a dalokat?
Az, hogy rég volt rám ekkora hatással magyar kézből született zene, és hogy mindenképp itt a helyem, ha-ha!

A Köd utánam c. dal fantasztikus, zseniális lett! Milyen volt felénekelni? Mit szóltál a szövegéhez, és úgy általában Tamás szövegvilágához?
Nagyon szeretem a szövegvilágát, mindig el tudja kapni a pillanatot, amikor minden olyan egyszerű és szép, és olyan könnyedén játszik ezzel, hogy komolyan csodálom. A Köd utánam szövege is zseniális lett. Piszok gyorsan felénekeltem, úgy jött a téma, hogy nem is lehetett semmi más.

Szerepeltél más albumokon is az elmúlt időszakban? Jövőbeli tervek?
Terv több is van, de inkább a most folyamatban lévő projektekről írnék. Tagja vagyok a norvég Quadriviumnak, a tervek szerint idén elkészülő második lemezükön leszek hallható. Szerepeltem velük az Old Crown, New Spawn válogatáson egy Arcturus – Wintry Grey feldolgozással, ami igen jó visszajelzéseket kapott. Szintén én leszek hallható az Erlend Antonsen [a Quadrivium zeneszerzője] által komponált akusztikus lemezen is. Hangulatában talán az Ulver Kveldssangerére hasonlít a lemez, amelyhez a dalírás már véget ért, felvétel előtt állunk. Ezen kívül énekelni fogok Havancsák Gyula készülő albumán. Őt korábban az Árnyak, Vale of Tears, Sin of Kain, Alison Hell zenekarokban hallhattuk, jelenleg a Bornholm basszusgitárosa. A saját projektje az Ashen nevet viseli, és leginkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy filmzeneszerű, ambient részekkel tarkított progresszív metal zenére lehet számítani.

Ismerem a Quadriviumot, az első lemezükről meg is emlékezek egy recenzió erejéig ebben a számban. Neked tetszett az Adversus?
Mondjuk úgy, hogy láttam benne potenciált, amihez el tudtam képzelni az énekem. Nagyon is Arcturusra hajazó az első kiadvány, ami mondjuk nem baj, de ott még kevésbé tudott kibontakozni a Quadrivium egyénisége. Ahogy Erlend mesélte nekem, egyszerűen csak meg kellett csinálnia ezt az albumot, hogy tovább tudjon lépni. Persze ez ilyen utólagos gondolat, amikor készült az a lemez, akkor az volt a minden, máshogy nem is lehet kreatív munkát végezni.

Hogy kerültél velük kapcsolatba? Mennyiben lesz más az új lemez? Mennyire kaptál szabad kezet?
2007 júliusában írtam nekik egy e-mailt, hogy tetszik a demójuk, és hogy szívesen feldobnám a zenéjüket magasabb fekvésű énekkel. Erlend írt, hogy miért ne, próbáljuk meg, úgyhogy ráénekeltem az Into the Void demó verziójára. Nagyon tetszett neki a végeredmény, és mondta, hogy csak tőlem függ, hogy mekkora mértékben veszek részt az együttes munkájában. Az énekben teljesen szabad kezet kapok, ugyanakkor Erlend gond nélkül megmondja, ha neki nem teljesen oké egy éneksáv. Úgy vettem észre, hogy szereti, ha nem nagyon térek el a dal eredeti hangulatától. Persze nincs ezzel gond, előjövök még pár ötlettel, aztán valahogy kialakul a végleges verzió. Az új lemez sem lesz homlokegyenest más, ugyanakkor már bátrabb, kísérletezősebb, és emiatt egyénibb is a zene.

Rendes tagként vagy náluk, vagy csak kisegíted őket? Koncertező zenekar, vagy stúdióprojekt?
Rendes tagként vagyok náluk, de mivel stúdióprojektről van szó, ez a gyakorlatban nem sokban különbözik attól, mintha csak vendégénekes lennék.

Vállalnál velük fellépést?
Szívesen.

Térjünk vissza a saját zenéidhez: a régebbi anyagaid számomra inkább hangulatfestő, atmoszférikus zenének tűnnek, sötétebb tónusúak is. Egyetértesz ezzel? Mi a változás oka?
Én nem nagyon írtam sötét tónusú zenét, de így egymáshoz viszonyítva talán van benne valami. A régi albumok inkább felfedezések a bennem élő világban, a For You pedig annak a világnak a magja, ami számomra szép és nyugodt. Másrészt ott már énekelek, és a hangom inkább világosabb tónusúvá teszi a zenéket.

Több instrumentális szerzemény is van ezeken a demókon. Manapság már könnyebben ki tudod fejezni gondolataidat dalszövegek formájában? Mi indított el a folkosabb témák felé?
Igen, mondhatni meg kellett érnem ahhoz, hogy olyan dalszövegeket tudjak írni, amikkel én is elégedett vagyok. Angolul sokszor nehézkesen megy, még mindig úgy érzem, hogy a magyar szövegeknél közelebb vagyok ahhoz az esszenciához, ami az egész szöveg alapját szolgálja. És most nem is csak arról van szó, hogy magyarul jobban tudok, mint angolul, hanem magáról a magyar nyelvről. Számomra van egy olyan szépség benne, amit sehol máshol nem találtam. A folkosabb témák felé nem indított el semmi, szerintem jelen volt mindig, csak amikor váltottam a klasszikus gitár-furulya-ének felállásra, akkor vált inkább láthatóvá.

Milyen érzés ennyi idő után visszatekinteni ezekre a korai felvételekre? Elégedett vagy velük?
Bár technikailag ma már sokkal jobb körülmények között zenélek, úgy tekintek rájuk, hogy amikor készítettem őket, akkor a lehetőségeimhez mérten a legtöbbet hoztam ki, szóval nincs hiányérzetem, hogy valamit jobban is lehetett volna. Szoktam nosztalgiázni ezekkel az anyagokkal, jólesik néha felidézni azokat az érzéseket, amik akkor motiváltak.

Te mit gondolsz: egy zenész, művész legyen jelen folyamatosan a színtéren, médiában, vagy akkor lépjen elő, mikor komoly, értékes anyagot tud letenni az asztalra?
Egy művész legyen szabad, csináljon amit jónak lát. Ha ez folyamatos médiaszerepléssel jár, akkor azt, ha háttérben munkálkodással, amíg nincs kész az új anyag, akkor azt.

Szempont-e Neked, hogy mennyien hallgatják a zenédet, hogy eljut-e azokhoz, akik szeretik ezt a műfajt? Kik hallgatják a zenédet?
Annyiban szempont, hogy szeretem, ha könnyen elérhető amit csinálok, mert jó olvasni/hallani a visszajelzéseket. Amúgy gőzöm sincs, kik hallgatják a zenémet, gondolom akiknek tetszik, ha-ha.

Vegyesen használod a magyar és az angol nyelvet dalszövegeidben. Melyiken könnyebb számodra kifejezni gondolataidat?
Ahogy írtam már korábban, magyarul könnyebb kifejeznem a gondolataimat. Az angolt első körben azért használtam [kezdve a Taranissal], hogy a világ minden táján értsék a szöveget, aztán később azért maradt, mert sok helyen könnyebb/folyamatosabb érzés angolul énekelni. Mostanában tartok ott, hogy nem nagyon érdekel, hogy a külföldiek értik-e vagy sem, úgyhogy elképzelhető, hogy a jövőben több magyar szöveg lesz.

Van segítséged a dal- és szövegírásnál, vagy mindent egymagad csinálsz?
Nincs, nem akarok és nem is fogadnék el ebben segítséget, ezek számomra abszolút magányos tevékenységek.

Mi a véleményed azokról, akik hangszerek használata helyett samplereket, számítógépet alkalmaznak? Ha jól tudom, korábban te is így írtad a dalaidat.
Még ma is használok samplereket, csak már jobb minőségűeket. Szerintem nincs ezzel semmi baj, a technika követi az igényt, hiszen sokan zenélnének, akiknek nem adott egy teljes zenekar, nem is beszélve egy nagyzenekari kíséretről.

Van egy kiadatlan, de letölthető dal a weboldaladon [A láng címmel]. Ennek mi a története, és mi lesz a sorsa? Gyönyörű dal, nekem nagyon tetszik.
3 éve írtam a zenét hozzá, az a különleges benne, hogy ilyen hangulatú számot előtte, és azóta sem írtam. Úgy gondoltam, hogy valószínűleg nem lesz vele semmi, félretettem, aztán nemrég előkerült, és most tudtam hozzá szöveget írni. Mintha 3 év kellett volna ahhoz, hogy megérjen bennem valami, amit ez a dal kifejez. A sorsát már nem én írom, kitettem az oldalra, részemről ennyi.

Avass be a Descend nevű projekt történetébe. Az oldaladon két letölthető demó és két Katatonia-feldolgozás is fenn van.
A Descendet Vasvári Gyula csinálta még a 90-es évek végén, ’99-ben jött ki az első – instrumentális – demó DecadAnce néven. Nagyon tetszett a dallamvilága, és láttam benne fantáziát, úgyhogy küldtem Gyulának pár hangmintát az énekemről, neki megtetszett, és elkezdtünk együtt dolgozni. Nem igazán jártunk össze, egymásnak küldözgettük az anyagokat. A 2001-es Disillusioned volt az első lemez, amin már énekeltem, ezt nevezhetjük a lépcsőfoknak, ami szükséges volt a 2003-as Sunfow albumhoz, amiben az együttműködésünk kiteljesedett. Nagy segítség volt Katonka Barna, ő játszotta fel a dobokat, másrészt Gyula erre az albumra érlelte meg a Descend pályafutásának legjobb dalait. Akkortájt jött az a periódusom, amikor nagyjából mindenkinek hátat fordítottam, akit korábban ismertem, így a Descend is feloszlott. Gyula és Barna azóta a debreceni Neochrome oszlopos tagjai, de tartjuk a kapcsolatot, néha összejárunk egy-egy ferde estére, ha-ha! A két Katatonia-feldolgozás kedves emlék még 2001-ből. A zenekar meghirdetett egy versenyt, lehetett pályázni több számmal is, mi a Day-t és az A Darkness Coming-ot készítettük el ambientesebb változatban. Bár nem nyertünk, azért izgalmas volt.

A YouTube-on elég sok felvétel van fenn különböző bandáktól, amiken Te énekelsz. Honnan jött ez az ötlet? Némelyik egészen döbbenetes lett! Ahogy Simen témáit énekled, attól a hideg futkosik a hátamon!
Onnan jött az ötlet, hogy sok ilyen YouTube-videót láttam, amin valakik próbálkoznak énekkel, nekem meg volt pár felvételem, amit kvázi unaloműzésként csináltam, úgyhogy miért ne alapon összeollóztam egy Simen-feldolgozást, ill. megcsináltam a Týr – Sinklars Vísa dalának elejéről a kórust. Nagyon jó kommenteket kaptam, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy én azért tudtam, mire vagyok képes, szóval van ebben egy egészséges magamutogatás is, de hát istenem, élveztem tényleg, ha-ha! A többi videó meg javarészt úgy jött, hogy kérték a hallgatók. Most viszont szüneteltetem ezt, inkább a folyamatban lévő projektekkel foglalkozom.

Exhibicionistának tartod magad? Szeretsz a központban lenni, vagy csak ami benned van, amiben jó vagy, azt szeretnéd mindenképp érvényesíteni?
Nem akarok mindenáron a középpontban lenni, nagyon sokszor kellemesen elvagyok a háttérben, és szeretek egyedül is lenni. Amiben jónak érzem magam, azt viszont szeretem megmutatni.

Mi inspirál téged? Bármiről is legyen szó…
Amikor session énekes vagyok másvalaki zenéjében, ott konkrétan a zene, ill. amit annak hallatán érzek. A saját műveimnél már nehezebb ezt megfogalmazni. Egyfajta belső zene, egy forrás, ami mindig szól, mindig létezik, de én csak akkor hallom, ha figyelek rá. Olyankor úgy érzem, mintha felülnék egy hullám tetejére, és engedném, hogy vigyen magával. Aztán ha kész vagyok, elfedem magam elől ezt a forrást, mert a hétköznapokat nem jó elszállva átélni.

Muzsikád nyugalmat, békét és szeretetet áraszt. Te magad is ilyen ember vagy?
Mindenkinek az vagyok, amit lát belőlem. Szerintem nem fontos, hogy én mit gondolok magamról. Inkább megmutatom a számomra legtisztább, legőszintébb módon.

Foglalkozol, vagy foglalkoztál korábban ezoterikával, vallásokkal?
Ha az a pár csendes év, amíg magamat kerestem, ide sorolható, akkor igen. Számomra minden spirituális útmutató lényege ugyanaz, hogy egyszer már ne legyen rájuk szükség. Nekem segítettek abban, hogy emlékezzek rá, ki vagyok, ill. hogy rátaláljak arra, mit is szeretnék tapasztalni. Innentől pedig 100%-osan átadom magam az élményeimnek, végtére is ezért vagyok itt, a Földön.

Kíváncsi volnék néhány gondolatodra, véleményedre mai világunkkal kapcsolatban.
Soha jobbkor nem születhettem volna, annyi minden történik most a világban. Mindinkább ébrednek fel az emberek, a régi, megfásult gondolatsémák egyre nagyobb terhet jelentenek, így a korábban felépített, tökéletesnek ideologizált intézmények roskadoznak, legyen az állami, vallási, mindenhol jelen van. Én sokakkal ellentétben izgalommal figyelem a világválságot, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az az új, ami a már vállalhatatlan formákat felváltja.

Zenei téren mi érdekel? Mit hallgatsz mostanság?
Sokféle stílust hallgatok, hangulattól függ. A legtöbbet mostanában az Ulver – Shadows of the Sun, és az Anathema – Hindsight szól. A keményebbek közül pedig a Neflim – Zoon, ezt újból megtaláltam.

A Woodland Choir indulása óta miben változtál?
Szerintem ezt már így-úgy megválaszoltam a korábbi kérdésekben. Összefoglalás gyanánt azt tudnám mondani, hogy felnőttem magamhoz, rájöttem, hogy a világ, amiben élek, nem független tőlem, a szabadságot magamnak csak én adhatom meg, mint ahogy korlátokat is csak én állíthatok magam elé, bármennyire is hihetetlennek tűnt korábban. Úgyhogy most azt csinálom, ami jólesik, szinte egyáltalán nem tervezek előre, minden lehetőség jönni látszik magától, és ezek elsősorban zenei lehetőségek, ezen a terepen vagyok otthon.

Egy általános kérdés, amit minden zenésznek felteszek: vélemény az mp3-akról, netes letöltésekről, myspace, ill. kiadók, zeneipar.
Én szinte csak mp3-at hallgatok, eredeti lemezt akkor veszek, ha valami különös értéket képvisel, amiért jó érzés birtokolni. Nem érzem magam bűnösnek amúgy a letöltésekért, és különösebben nem is érdekel a téma, de az számomra is egyértelmű, hogy a kiadóknál is szükséges valamilyen változás. Lehet próbálni látványos büntetésekkel korlátozni az emberek magatartását, de hát elég halva született ötlet. Bár konkrétan nem tudnám elmondani, hogy miként, de léteznie kell egy olyan megoldásnak, ahol a zenész is azt érezheti, hogy őt szolgálja a kiadó, és maga a kiadó is megél a tevékenységéből.. A pénzhajkurászás sosem tesz jót semminek. Szerintem minden úgy működik jól, ha a résztvevők azért teszik benne azt, amit tesznek, mert azt szeretik csinálni. Lehet, hogy erre a világban kevés példa van, de akkor részemről dőlhet az egész világ, ez akkor is így működne jól. A pénz túl van értékelve, pedig az gyakorlatilag a nagy büdös semmi.

Myspace-n egy fotó erejéig megemlékezel a hajad levágatásáról. Ennyire nehéz volt megszabadulni tőle? Ha-ha! Mit jelentett Neked a hosszú haj?
Sok évig volt hosszú hajam, nem könnyű tőle megválni, ha-ha. Nem tudom, hogy mit jelentett, egyszerűen ez jött be. Aztán ahogy változtam, valami lazábbat, és könnyebben kezelhetőt akartam, úgyhogy rövid lett. Egyébként a fodrász is olyan együttérzően nézett, hogy engem most valami nagy veszteség ér, pedig amikor már ott ültem, csak túl akartam lenni rajta.

Köszönet az interjúért, időért, energiáért. Minden jót!
Én is köszönöm a lehetőséget!

http://www.myspace.com/holdmagazin