A színvonalas kiadványairól ismert Hold magazin nemrég megjelent negyedik számában Taranis interjú is olvasható, amelyet Spinu hozzájárulásával itt is közzétettem.
A magazint a holdmagazin@vipmail.hu címen rendelheted meg, további infó pedig a Facebook-on olvasható.

A Thy Catafalque tavalyi, ismét fantasztikusan sikerült albuma mellett Attila egy régi zenekar­ára is szakított időt. At­tila és a Kingdom album múltja, jelene és jövője is szóba kerül alább.
Szia! Miért és mikor zártátok le anno a ze­nekar történetét?

Szia! Nehéz meghatározni konkrét időpontot a Taranis végét illetően. Nem volt Erik [ko­rábbi tag] és köztem semmi olyan megbeszé­lés, hogy hagyjuk abba. Mindketten inkább a privát dolgainkra kezdtünk fókuszálni, és mivel egyikőnkben sem volt különösebb igény a zene­kar folytatására, tulajdonképpen szépen lassan abbahagytuk.

Egy éve, mikor elküldted nekem a Kingdom anyagát, még semmi konkrétat nem tudtál, hogy mi legyen a sorsa. Mikori dalok, és mi­ért vetted elő tavaly őket?

2000-ben írtam a dalokat, pontosabban a dalo­kat képző ötleteket, az In Days Of Yore demó megjelenése után. A jelenlegi, végleges formá­jukat 11 évvel később kapták meg. Abban sem voltam biztos, hogy lesz új Taranis kiadvány, nagyjából 2008-ig teljesen inaktív voltam ze­neileg, csak a hangomat fejlesztettem. Onnan­tól kezdve viszont egyre inkább azt éreztem, hogy képtelen leszek a saját zenémben tovább lépni, ha a Taranis régi dalait nem adom ki. Ez volt a fő motiváció a Kingdom elkészítésében. Igaz, nagyon szeretem, de már a megjelenése­kor is nosztalgikus volt hallgatnom, egy régeb­bi énem kifejeződése ez a zene, bármennyire is próbáltam mai köntöst húzni rá.

Hogyan jutott el a dolog a netes megjelené­sig, majd a limitált cd-s kiadásig?

Amikor elkészültem az albummal, nekiálltam kiadót keresni, elküldtem sok helyre, kisebb és nagyobb kiadókhoz is. Nagyjából 4 hóna­pig vártam, de 90%-ban választ sem kaptam, úgyhogy felhagytam ezzel. Saját kiadásra nem volt keretem, de már várni sem tudtam, így maradt a netes megjelenés. Időközben többen írtak, hogy megvennék a CD-t, ha lenne, úgyhogy összegyűjtöttem annyit, ami egy limitált kiadásra elég, ez első körben 50 db-ot jelent.

Lesz-e esetleg kiadós újrakiadás a Taranis albumból?

Ehhez valamelyik kiadónak rá kellene talál­ni a lemezre, és ajánlatot tenni. Bár nagyon valószínűtlen, egyszer mégis megtörtént, még mielőtt belevágtam a saját kiadásba. Az olasz Avantgarde Music keresett meg, kaptam is ajánlatot, 500 példányos kiadásra. Egészen odáig érdeklődtek, míg el nem mondtam, hogy regisztráltam a lemezt az Artisjusnál. Ez azt jelenti, hogy fizetniük kell a kiadás után egy bizonyos összeget. Hiába nagy múltú kiadó, vélhetően nem akarták vállalni, és ezt oly mó­don közölték, hogy nem közölték. Egyszerűen nem jött több levél tőlük, többszöri megkere­sésre sem. Ez adta meg a végső lökést a saját kiadás felé.

Ez azt jelenti, hogy továbbra is aktív a Taranis, vagy csak egyszeri alkalom volt, és végleg lezártad?

Olyan zenét, mint a Kingdom, már biztosan nem fogok írni, azt a vonalat lezártnak tekin­tem. A Taranis név az új dalaimhoz már nem az igazi, így lehet, hogy a saját nevem alatt jelentetem meg őket.

Meglehetősen hosszúak a dalok, rengeteg stílus keveredik bennük. Tulajdonképpen melodikus, progresszív black metalnak le­het behatárolni. Egyetértesz ezzel?

A legtöbb helyen így kategorizálják a zenét, ez szerintem is helytálló. Szeretem a hosszú da­lokat, ha kellőképpen változatosak. Klasszikus szerkezetű, refrénközpontú dalokban amúgy sem vagyok erős. Általában bizonyos hangu­latokat, és azok változásait akarom kifejezni a zenémmel, és azt könnyebb nekem formai kötöttségek nélkül. Így inkább egy folyam az album, mintsem egy dalcsokor.

Rögzítettél olyan verziót, amelyiken nincs extrém vokál?

Nincs, sőt, nem is terveztem ennyi tiszta éneket a dalok megírásakor, haha! Viszont ha már itt tartunk, extrém vokált nem szeretnék többet a jövőben, jó eséllyel itt volt utoljára, inkább a tisztával szeretnék több mindent ki­fejezni.

Ahogy hallgattam a csodás dallamokat, eszembe jutott, milyen lenne akusztikus környezetben. Nem gondoltál arra, hogy inkább a Woodland Choir-ben használd fel ezeket az ötleteket?

Nem gondoltam erre, mindent oda tettem, ahová szerettem volna. Igaz, vannak átfedések, ilyen lehet pl. a Storm vége, vagy az Origin egyes részei. A Woodland Choir jövőjét sem látom még, de biztosan változni fog az is. Könnyen elképzelhető, hogy felhagyok az akusztikus gitár alapú zenével, és visszatérek a gyökerekhez, a színes, játékos stílushoz, ami a demókon volt, csak komolyabb produkcióval, és természetesen énekkel.

Mi a terved a Taranis-szal, most, hogy bein­dult a lemez körüli élet? Hogy állnak egyéb projektjeid, mi várható a közeljövőben?

Nincs semmi tervem a Taranis-szal, lehetséges, hogy nem lesz már új lemez ebben a projekt­ben. Emellett a norvég, avantgarde metalban utazó Quadrivium nov. 23-án megjelent leme­zén vagyok hallható. Valamint Erlendnek [a Quadrivium zeneszerzője] van egy akusztikus projektje is, amihez a zene már 3-4 éve elké­szült, az éneket is megírtam rá, csak a felvéte­lig nem jutottunk el.

Mutasd be röviden a Quadrivium-ot és a le­mezt. Miért nem dolgozol velük tovább?

Viszonylag fiatal norvég zenekar, ami erősen az Arcturusra hajaz. Én csak az idei, Methocha albumon énekelek. Még mindig helytálló az Arcturus párhuzam, de jóval több egyediség van már ezen a lemezen. Erlend még az elején eldöntötte, hogy gyakorlott zenészeket fog to­borozni, és a hangmérnöki feladatokat is neves stúdiókra bízza, kerül amibe kerül. Még az ex-Arcturusos Carl August Tidemannt is sikerült meghívnia két szóló erejéig. A hangzásra és a technikára nem is lehet panasz, a dalokról meg majd döntenek a hallgatók. Bizonyos részekre kimondottan nehéz volt énekdallamot találni, és Carl is megszenvedett az egyik szólóval, haha. Ugyanakkor a végeredmény egyben van, sokat dolgoztunk azon, hogy Erlend dalai minél szí­nesebbek legyenek. Azért nem maradok tovább velük, mert szeretném minden energiám az új albumomba fektetni. Részemről ez a stílus egy kitérő, ahol kipróbálhattam magam, másrészt annyira nem áll hozzám közel a zenéjük, hogy tovább folytassam a felfedezést benne.

Történt változás az életedben azóta, hogy a Thy Catafalque új lemeze nagykiadónál jelent meg?

Inkább megfigyelőként vettem részt a megje­lenés utáni folyamatokban, ilyen értelemben nem hozott változást az életembe. Persze sok elismerést kaptam, és a Taranis-ra irányuló fi­gyelem egy része a TC sikerének köszönhető.

Elég rossz híreket írtál a jövővel kapcsolat­ban. Összefoglalnád ezeket zárásként?

Szeretném a kreativitásom, és az időm teljes egészében a saját projektjeimbe fektetni, így felhagyok a vendégszereplésekkel, persze a már megígért dolgokat befejezem előbb. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogy a Thy Catafalque-on már nem fogok énekelni a jövőben. Igaz, még van két kiadatlan dal, amire küldtem Tamásnak énekeket, azok szerepelni fognak a következő kiadványon. A korábban említett akusztikus projektet még megígértem, ill. kedves is nekem az a zene, nem hagynám ki. Illetve ott van még Havancsák Gyula Ashen nevű progresszív metal projektje, amire elígérkeztem. Ott már készen van az album zenei vázlata, csak fel kell venni a számokat. Sajnos Gyulának nagyon kevés ideje van rá a munkái mellett, így dátu­mokról beszélni még korai lenne, de csinálnám szívesen azt is.