http://skeksisnetlabel.wordpress.com/2011/02/26/in-autumnal-fog-chapter-iv/
http://www.autumnal-fog.de/en/

Az akusztikus, folkos, ambient-jellegű zenében utazó Woodland Choir mögött egyetlen srác áll, Bakos Attila, akit legtöbben talán onnan ismernek, hogy ő énekelt a komoly elismeréseket kiváltott, tavalyi Thy Catafalque albumon.

A Róka Hasa Rádió lemez azonban csak egy újabb állomás volt Attila életében, aki még a ’90-es évek legvégén tűnt fel a Woodland Choir első kazettáival, 2000 táján pedig a veszprémi Taranis tagjaként. Utóbbi egy kéttagú atmoszférikus black formáció volt, amely egyetlen kazettát készített In Days Of Yore címmel. A Woodland Choir 2002-ben adta ki első albumát, a For You-t, amelyen már nem egy szál számítógéppel készült zene szólt, hanem akusztikus gitáros, furulyás lélekmuzsika.
Hét év szünet után, Attila tavaly kezdett új dalokat írni a Woodland Choir számára, amelyek idén jelentek meg a cseh Epidemie kiadó gondozásában egy Serenity Rise című lemezen. A melankolikus neofolk album kritikáiban olyan zeneileg rokon bandák nevei bukkannak fel, mint a Tenhi, a Nest, az Anathema, az Ulver (Kveldssanger), az egyik írásban pedig még az is megfogalmazódott, hogy egy ilyen hangnak a Borknagarban lenne a helye.

Kerestem egy átfogó biográfiát rólad, de nem találtam, ezért kérlek, hogy röviden tekintsük át az eddigi pályádat!

“Kb. 15 éves korom óta írok zenét ehhez a projekthez, a korai dalaim gyűjteményeként jelent meg ’99-ben a Faerie kazetta. Ez teljes mértékben számítógéppel készült folk/ambient zenét tartalmazott, a tiszta ének akkoriban még kósza gondolat volt a fejemben. Egy évre rá elkészült a Visions kazetta, ami a Faerie vonalát vitte tovább, hasonló stílusban. A számítógépes zenében innentől már nem láttam továbblépési lehetőséget, így aztán nekiálltam élő hangszeres dalokat írni, amelyekhez akusztikus gitárt, furulyákat, éneket, és minimális szintit használtam. 2002-ben, saját kiadásban jelent meg a For you lemez, ezt tekintem a Woodland Choir első igazi albumának. A legfrissebb album pedig most, 2010 nyarán jelent meg, Serenity Rise címmel, ami külsőleg és belsőleg is a legkiforrottabb anyag, amit valaha csináltam.”

Finoman szólva sokat kellett várni az előző Woodland Choir anyag óta. Miért?

“Igen, 7 évig nem írtam dalokat. Ez a projekt mondhatni a béke hírnöke, és azokban az években túl sok belső változás történt bennem ahhoz, hogy békéről beszélhessünk. Rengeteg hatás ért, a fejlődésre, a haladásra helyeztem a hangsúlyt, sok dolgot megláttam, megértettem, a saját életemmel kapcsolatban, míg végül felzárkóztam saját magamhoz. A Serenity Rise a béke, amit megleltem.”

Sok év után a Thy Catafalque múlt évi albumán hallhattuk újra a hangodat. Találkoztál is Kátai Tamással, vagy minden virtuálisan zajlott?

“Még régebben, az Index fórumon írtam Tamásnak, hogy énekelnék nála. Kicsit később, 2008 májusában emailben megkeresett, hogy kipróbálhatnánk a hangom két általa küldött számrészleten. Tetszett neki, amit énekeltem, a többi meg már jött magától. Egyszer találkoztam csak vele, ezt leszámítva virtuálisan zajlott minden. A lemez természetesen tetszik, szerintem az egyik legszebb, magyar kézből született dalgyűjtemény, örülök, hogy részese lehettem.”

És hogy íródott a Serenity Rise? Mennyi munka van benne?

“2009 elején kezdtem el a dalokat írni, nagyjából év végére készültem el, kisebb-nagyobb szünetekkel. Egyedül csináltam mindent, mint ahogy az eddigi Woodland Choir kiadványoknál is. Akusztikus gitáron írtam a dalokat, minden mást később tettem hozzá. Az ének az utolsó, lehet, hogy amiatt, mert nem szeretek dalszöveget írni!” (nevet)

Az is érdekelne, hogy létezik-e valami speciális feltétel vagy körülmény, amire szükséged van az íráshoz? Pl. ha már Woodland Choir, ki kell-e menned az erdőbe, hogy jöjjenek a dalok meg szövegek?

“Nem, nincs semmi ilyesmi. Maximum egy pohár bor. Persze hozzátenném, hogy eleve egy erdős helyen lakom, a szomszédaim csak nyáron vannak kint, akkor is ritkán, szóval legfeljebb az állatok neszeznek odakint, nyugi van. Ez jól jött a felvételeknél, amik szintén itthon készültek.
Van két macskám, egyedül csak őket kellett lerendezni néha, hogy felvétel alatt ne futkározzanak :) Nem az ihlet miatt kell nekem az erdő, mert a dalok belülről jönnek, mintha mindig is ott lettek volna. A For You album idején még pl. Pesten laktam, panelban. Nekem annyi kell, hogy nyugi legyen, leginkább ezért lakom ott, ahol.”

És mi hatott a lemezre?

“Bár sok hasonló zenét szeretek, nem nagyon tudok hatást megnevezni. Akik eddig hallottak, azoknak leginkább a kelta népzene ugrott be.”

Hogy kerültél a cseh Epidemie kiadóhoz?

“Hosszas kiadókeresés után Kátai Tamás írt nekem, hogy megkérdezi az Epidemie-s Martint, esetleg érdekelné-e őt a lemez. Mivel nagyon megtetszett neki, egyből meg is állapodtunk. A zenészeknek nem újdonság, de azért megjegyezném, hogy 20-25 kiadóból kb. 5-6 válaszolt, magyar kiadóktól pedig egyáltalán nem kaptam választ. Persze dömping van, de elég kiábrándult voltam már, mire eljutottam az Epidemie-ig. Igaz, azóta már kaptam ajánlatot máshonnan is, de az első lépések tényleg nem könnyűek.”

Egyáltalán, milyen zene ez, Te hogy neveznéd?

“Leginkább sehogy, de az akusztikus-folk-ambient nekem megfelel.”

Elmesélnéd, hogy melyik dal miről szól, mit kell róluk tudni?

“Ezek egyszerű dalok, egyszerű üzenetekkel, általában jobb szeretem, ha teljesen szabadon mindenki azt gondol róluk, amit csak akar. Úgyhogy az én verzióm csak címszavakban:
Spring – játék, ahol az elképzelt párom szólítom meg, őt jelképezi a tavasz
Safe Here – belső béke, biztonság, otthon
Tavern – mulatás, összetartás a nehéz időkben is
Tragedy’s Eyes – az egyetlen szöveg, amit úgy írtam, hogy nem tudom pontosan, miről szól, de olyasvalakit szólítok meg benne, aki félelemben él, egy fátyolon át látja a világot, ahol mindenben az ő félelmét élheti meg, ugyanakkor már szeretne kilépni ebből
Serenity Rise – itt is az elképzelt párom szólítom meg, a béke az egységünkből fakad Traveller – az utamról szól, egy vándor szemein át
Time – minden ami kell, itt van ebben a pillanatban.”

A Tavernben hangmintákat alkalmaztál a kocsmai hangokhoz, vagy összehoztál egy derekas pogány partit, hogy meglegyen az anyag?

“Hangmintákat használtam, bár az utóbbi sem lett volna rossz, talán még lesz rá alkalmam!” (nevet)

Több szöveg alapján is az volt az érzésem, hogy békében élsz önmagaddal, hogy megtaláltad a saját utadat, és nem félsz azon járni, és közben kifejezni a dalaidban a gondolataidat és érzéseidet. Jól látom?

“Abszolút, örülök, hogy kifelé is ez látszik.”

Nem sok ilyen embert látok a világban, szóval érdekelne, hogy jutottál idáig, mi a titkod. Van-e akármiféle jó tanács, amit az emberekkel megosztanál?

“Végül is a titok az, hogy nincsen titok. Bár sokféle módon szeretem kifejezni magam, nem vagyok egy komplikált ember, végtelenül egyszerűnek látom az életet. Amit elértem, azt annak köszönhetem, hogy őszinte vagyok magamhoz, és másokhoz is. Megengedem magamnak az érzéseimet, vágyaimat, és csak úgy vagyok szabad, ha ezt másoknak is megengedem velem szemben.”

Mesélj még magadról egy kicsit! Milyen ember vagy, honnan jöttél, merre tartasz?

“Ez így nehéz, én csak annyit tudok, hogy az vagyok, aki vagyok. Itt vagyok, most vagyok itt, tervem egy darab sincs, szóval nem tudom, hogy merre tartok. Érdekes módon ez a legkevésbé sem zavar, a múltbéli Attilát annál inkább! (nevet) Sőt, azóta élek igazán, és azóta történnek a dolgok igazán, amióta nem érdekel, hogy mi lesz. Biztos vagyok benne, hogy sokan el fogják mondani, hogy milyen ember vagyok, meg hogy az utam is átláthatóbb lesz. Néha úgy gondolom, hogy nem csak zenével fogok foglalkozni, mert alapvetően egy tiszta minőséget igyekszem közvetíteni, és jelenleg a zene útján tudom ezt megtenni, de azt hiszem, lesz erre más eszközöm is majd. Hagyom kibomlani a nagy képet, ezért különösebben már semmit sem kell tennem, leszámítva, hogy megéljem azt, ami éppen most van.”

Arra emlékszel még, hogy milyen indíttatásból kezdtél zenélni, énekelni annak idején?

“Egyiknek sem volt oka, amire emlékeznék… valahogy ráéreztem, hogy ez jó lesz nekem, és elkezdtem…”

Tanultál valaha énekelni, vagy bármilyen hangszeren játszani?

“Énekelni csak egy fél éven keresztül tanultam még a ’90-es évek végén, szóval szinte mindent magamtól sajátítottam el. Elég keményen edzettem a hangom az évek alatt, egy tanár már rég leállított volna mondván, hogy tönkreteszem a hangom. Ami azt illeti, épp nemrég határoztam el, hogy jobban odafigyelek erre, mert voltak jelek, hogy kezd lejárni a hangom garanciája, most már nem csinálhatok meg bármit következmények nélkül. Persze minden oké! (nevet) Gitározni is tanultam több, mint egy évet, még Veszprémben. Egy 80 év körüli vak bácsi tanított, de sosem okozott gondot, hogy ő nem lát.”

A múlt évi Hold magazinos interjúban mondtad, hogy a jövőben újra magyarul énekelsz majd. Miért? És vannak esetleg már kész dalok is?

“A magyart tartom a legszebb nyelvnek, és bizonyos dolgokat csak kompromisszumokat vállalva tudok angolra fordítani. Azért választottam az angolt, mert azt akartam, hogy a világ minden részén értsék a dalokat, ugyanakkor vágyom arra a finomságra, amit a magyar nyelv lehetővé tesz. Új dal még nincs kész, még abban sem vagyok biztos, hogy a hangszerelés ugyanez marad.”

Vannak terveid a korábbi formációiddal készült zenékkel kapcsolatosan?

“Mindazzal ami már napvilágot látott, nincs semmi további tervem.”

És mi egyéb várható tőled, hol fogsz még énekelni?

“A norvég Quadriviumban vagyok énekes, valamikor jövőre jelenik meg az a lemez, amin már hallható leszek. Avantgarde metalban utaznak, egy Arcturus – Wintry Grey feldolgozást már már összehoztunk közösen, ami meghallgatható itt:
http://www.myspace.com/quadriviumnorway
A Quadrivium atyjával, Erlenddel csinálunk egy kellemes akusztikus projektet is, aminek neve még nincs, de már egy lemeznyi dallal állunk felvétel előtt. A zenét itt is ő írja, én csak énekelek. Ez egy nyugodt, természetközeli lemez lesz, de felismerhetően északibb, mint a Woodland Choir. A Bornholm basszer Havancsák Gyula készülő albumán is énekelni fogok. A projekt az Ashen nevet viseli, és egy filmzeneszerű, ambient részekkel tarkított progresszív metal zenére lehet számítani. Konkrétumot itt még korai lenne mondani. Ezen kívül van pár régi Taranis nóta, amit tervezek befejezni, jó lenne, ha abból a stílusból még egy lemezre való nóta összejönne.”

A tavaly sok helyütt év albumának választott Thy Catafalque „Róka Hasa Rádió” után gyakorlatilag mindenki egyhangúan ódákat zengett az egész hanganyagről, így arról sokak számára teljesen ismeretlen énekesről is, aki nélkül Kátai Tamás zenekarának legutóbbi albuma sem lenne az, ami. Bakos Attila azonban cseppet sem ismeretlen, vagy kezdő a zenei szakmában. A tavalyi sikerek után idén nyáron megjelent Attila egyszemélyes zenekara, a Woodland Choir új albuma is. Erről, és még egyéb érdekességekről beszélgettünk.

A legutóbb megjelent Woodland Choir lemez óta eltelt 8 esztendő. Tavaly a Thy Catafalque közreműködés, idén már saját lemez. Mik történtek még veled az elmúlt időszakban?

Zeneileg nem történt semmi említésre méltó, hacsak nem az, hogy az eltelt 8 év majdnem minden napján a hangommal foglalkoztam, rengeteget gyakoroltam. A csend annak köszönhető, hogy főként a magánéletemre fókuszáltam, abban elég sok változás történt az elmúlt időszakban. Zenélni leginkább akkor tudok, ha nyugalom vesz körül, ez pedig visszanézve nem nagyon volt jellemző az elmúlt évekre.

Ez a változás, vagy átszellemülés már a „For You” előtt (alatt) megkezdődött? Ugyanis a korábbi lemezeket hallgatva ott érzek először egy drasztikusabb fordulópontot.

Az talán amiatt lehet, mert ott váltottam élő hangszerekre, ami a korábbi stílustól azért eléggé elütött. A zenéimben én annyira nem látom ezt a változást, mert a For You és a Serenity Rise is stabil alapokon nyugszik, máshogy nem is tudtam volna megcsinálni őket. Amúgy leginkább a For You utáni időszakra gondoltam.

Mennyire érzed komolyabbnak, átgondoltabbnak a „Serenity Rise”-t a korábbi albumokhoz képest? Esetleg a céljaidat a zenével most, és akkor?

Albumnak csak a For you-t és a Serenity Rise-t tekintem, a korábbi kazetták inkább szárnypróbálgatások voltak. Az új lemezt kiforrottabbnak tartom, mint a For You-t, jobb körülmények között vettem fel, és több időt is szenteltem rá, hogy változatosabb, sokszínűbb legyen.

Hol, és nagyjából meddig készült a lemez?

2009 elején kezdtem el írni a dalokat, és év végére kész volt a lemez, kisebb-nagyobb szüneteket persze tartottam. Biatorbágy egy külterületi részén élek, itthon vettem fel mindent.

Képen volt szerencsém látni milyen szép kilátás nyílik tőled. A környezet jótékony hatása érezhetően segített, ihletett az alkotásban?

Az ihlet belülről fakad, hála istennek az nincs környezethez kötve, gondban is lettem volna a For you idején a panelban. Viszont a környezetnek köszönhetem azt a nyugalmat, ami nagyon is segített, hogy meg tudjam csinálni az új lemezt.

Érdekes, hogy a panelt említed, mert pont erre vonatkozik a következő kérdésem. Ha egy zsúfolt nagyvárosi rengetegben írtad volna a dalokat, is eléred azt a kellemes, melankolikus, romantikus atmoszférát, amit végül megvalósítottál? De akkor gondolom igen, hiszen a példa erre a „For You”.

Igen, olyan, mintha élne bennem egy világ már régóta, ami nyugalmat ad akkor is, ha épp a nyüzsgő nagyvárosban vagyok. Az életem arról szól, hogy ezt a világot minél jobban megteremtsem magam körül.

A „The Tavern” c. dalban egy középkori kocsmai mulatozást hangulatát hallhatjuk. Inkább vágyódsz el a régi korokba, s képzeletben utazol távoli helyekre és időkbe, mintsem a mának élnél?

Nekem azok a régi korok itt vannak most is, nem vágyódom sehová, nekem itt a legjobb. Inkább megpróbálom azt, amit régről szépnek találok, beleszőni a jelenbe.

Mit találsz régről szépnek?

Az egyszerűséget, az őszinteséget. Persze régen is voltak intrikák, régen is voltak hazudozók, de most mintha sokkal árnyaltabb lenne ez a világ. Sok réteg rakódott az emberekre, ezért aki az igazságra kíváncsi, nincs egyszerű dolga. Ugyanakkor szép eredmény, ha valaki ilyen körülmények között is önmaga tud lenni, és hála istennek egyre több ilyen embert látok.

Gondolod, hogy ezek az emberek, akikben vannak még ilyen régi erények, hogy őszinteség, játszmák nélküli egyszerű élet, helyhez kötöttek? Úgy értem, inkább a rurális, természet közeli környezet, kisebb közösségekkel?

Nem feltétlenül, az csak egy jó lehetőség, és van is egy ilyen tendencia, hogy sokan költöznek ma vidékre, pontosan emiatt. A városok nagyon is fontosak, ugyanakkor ma túl van központosítva rengeteg dolog, kezelhetetlenre felhízott intézményeink vannak, én működőképesebbnek képzelek egy több, kisebb egységből álló rendszert. Nem kell mindenkinek mindent átlátnia, viszont ha valamit szeretne, tudja, kihez kell fordulnia. Ma jó pár dolog van, amit még azok az emberek sem látnak, akik amúgy erre hivatottak.

Teljesen egyedül, vendégzenészek, és egyéb segítség nélkül készült az új anyag?

Igen, egyedül vettem fel az egész lemezt.

Egyébként könnyen dolgozol együtt más zenészekkel?

Akikkel eddig együtt dolgoztam, az mind könnyen ment, általában elég hamar sikerül olyat felvennem, ami megnyeri a másik fél tetszését. Nem is emlékszem semmi komolyabb konfliktusra.

Szereted, ha megkapod a kellő szabad teret, vagy képes vagy megalkudni, és akár iparosként is bekapcsolódni valahova? Azt tenni, amit mások megmondanak előre.

A saját projektjeimben van csak teljesen szabad kezem, úgyhogy ott kiélhetem magam, így aztán ha máshol megvan, hogy mit kell énekelnem, nem okoz gondot. Persze ez a ritkább, a legtöbb esetben én hozom a dallamokat így is.

Egy másik interjúban azt mondtad, jobban szeretsz magyar nyelven írni, mert sokkal több lehetőséget látsz benne. Miért döntöttél mégis az angol szövegek mellett?

Mert azt akartam, hogy mindenhol megértsék a szövegeket. Viszont ez egyre kevésbé érdekel már, úgyhogy a jövőben magyar szövegek várhatóak.

Mitől változott meg a véleményed?

Attól, hogy szeretném, ha a szöveg minél hűebben kifejezné, amit ki akarok vele fejezni. Ebben van egy mélység, amit a magyar nyelven kívül mással én nem tudok leírni. És ez fontosabbá vált, mint az, hogy a világon mindenhol értsék, amit írok. Egy jó kis löketet adott ehhez a Róka Hasa Rádió album, nagyon élveztem magyarul énekelni ott.

Fontos számodra a magyarországi lét, az itt élés, hagyományőrzés, nyelv, népi hiedelmek megtartása, esetleg a zene által mindezen dolgok bemutatása a világ felé? Kérdem ezt azért, mert a Woodland Choir, ha nem is skatulyázzuk, mégiscsak inkább folk zene.

Szeretek itt élni, szeretem a magyar nyelvet, bár a helyi hagyományok és hiedelmek terén nem vagyok otthon. Számomra magyarnak lenni egy minőség, ami nagyon-nagyon régről ered, és amire annyi piszok került, hogy ma például ha azt mondjuk, hogy “ez tipikusan magyar”, akkor többnyire rosszat gondolunk róla. Szeretném, ha ez nem így lenne, szeretném, ha büszkék lehetnénk arra, amik vagyunk. Számomra a magyarság, amit én annak tartok, a létnek egy olyan isteni egyszerűsége, ami kincs a mai világban. Ebből mutatok meg egy darabkát a zenémmel, szóval igen, ez fontos számomra.

Manapság egyre kevesebben döntenek a rendes, hagyományos kiadás mellett. Te miért választottad ezt?

Szerettem volna, ha kézzel is fogható ez a produktum, így teljes a kép. Volt egy idea a fejemben arról, hogy milyen lenne a tökéletes design ehhez az albumhoz, kicsit aggódtam, hogy ezt valaki meg tudja e csinálni. Havancsák Gyula viszont olyat tett le az asztalra, ami túlszárnyalta azt, amit elképzeltem, nagyon örültem neki.

Igen, nagyon szép digipack kiadás készült a lemezhez booklet füzettel. Mesélj egy kicsit róla, milyen koncepció alapján készült?

Mindenképpen profi grafikust akartam, Havancsák Gyulát pedig régóta ismerem már, és a munkáit is szeretem, így rá esett a választás. Annyit mondtam neki, hogy szeretnék egy nagy fát egy domb tetején, a háttérben még több dombbal, és legyen egy pici napfény, olyan, mint amikor kel fel a nap, és hogy ez az egész passzoljon a zenéhez. Ennek a részleteit ő dolgozta ki, és a design minden egyéb részét is ő csinálta, azokhoz tervem sem volt

A lemez az Epidemie Records-nál jelent meg, ahol a Thy Catafalque „Róka Hasa Rádió” lemeze, és a korábbi, „Tűnő Idő Tárlat” lemezük újra kiadása is. Sikeres volt velük az együttműködés, esetleg a jövőt illetően is?

Bár csúszott a kiadás, és kissé nehézkes volt a kommunikáció, végül sikerült mindent megoldani a kiadóval, és elégedett vagyok a végeredménnyel. A jövőt illetően nem tudok biztosat, már kaptam máshonnan is ajánlatot, úgyhogy ezt még meglátjuk.

A youtube-on elég sok dal feldolgozása hallható tőled, s mindezek mellett sok egyéb témájú és hangulatú projectben is részt veszel. Nem nehéz a hirtelen váltás a zenék között?

Nekem az a nehéz, ha sokáig kell egy stílus mellett maradni, szeretem váltogatni ezeket, ill. új területeken kipróbálni magam.

Van bármi olyan, amiben még nem próbáltad magad, akár éneklés, akár bármilyen hangszeres zene, és nagy vágyad?

Nagyon szeretek teátrálisan énekelni, például sokat énekelek a Karácsonyi lidércnyomásból. Egy ilyen darabban tök jó lenne szerepelni, talán még egyszer sikerül. De az is lehet, hogy csinálok erre valamilyen zenei projektet.

Láthatunk valahol, valamikor élő fellépést, esetleg egy Woodland Choir koncert?

Mivel egyedül csinálok mindent, ez nem lehetséges, és Woodland-et amúgy sem vinnék színpadra. Ettől függetlenül nem zárkózom el a fellépések elől, de tervben nincs most semmi.

Köszönöm az interjút, minden jót kívánok.

Én is köszönöm a lehetőséget.

DOWNLOAD: (6.1Mb)